A Medve ünnepről

Ebben a bejegyzésemben a Iomante-ről, vagyis a Medve ünnepről írnék. Most nem részletezném annyira, később, ha több anyagot elolvastam, úgyis mélyebben belemegyek majd. Viszont úgy gondoltam, mivel az előző rövid kis irományom tartalmazott egy nagyon érdekes, 20. század eleji videót az ainukról, nem árt magyarázatot fűznöm hozzá.

545Az ainu nyelvben a medvét kamuinek nevezik, ami istent jelent, minden állat egy-egy istenség.  A medve a hegyek istene (kimun-kamui), s egyben az istenek feje is (sabane-kamui), aki a legtörődőbb mind közül (Chira-Mante-Kamui). Viszont általában a kamui szó egy istent, a medvét jelenti. Éppen ezért csak a rituálé miatt ejtenek el medvét, és nem vadásznak rájuk.
Úgy  gondolják az emberi világon túl terül el az istenek országa, ami egészen emberi képet alkot. Az istenek házakat építenek, tűzhelyet raknak a közepére, a családfeje pedig a tűz jobb oldalán ül, a férfiak és a vendégek a baloldalon.

sc82468.fpx&obj=iip,1.0&wid=568&cell=568,427&cvt=
Néha az istenek ellátogatnak az emberek világába álruhában, különböző állat alakjában. Ez sok ősi medvekultusszal párhuzamba állítható. Viszont az ainuknál egyértelműen férfi istenség és nem nő (Medve Anya), hanem a hegyek istenének a megtestesülése.
Az istenek egyenlőnek tekintik az embereket, és jó kapcsolatot szeretnének, mivel  a rituálék során bemutatott áldozatokat elfogadva, ők is bankettet tartanak, s az emberek adományaiból ülik meg lakomájukat. A megtestesült isten, a medve húsa és bőre ezért cserében az emberek számára az ő felajánlásuk. A rituálé végeztével felszabadítják az istenséget, aki végre hazatérhet/szállhat otthonába, társaihoz.
Elfognak egy medvebocsot a hegyekben, bár ketrecben tartják, de minden jóval táplálják. Ha túl fiatal, még foga sincs, akkor szoptatják is üvegből.

Ainu Bear Festival
A medve 2-3 éves korában, tél közepén tartják a szertartást, a Medve ünnepséget, Iomante vagy Kumamatsuri – ilyenkor a legédesebb a medve húsa a vastag bunda és zsírréteg miatt. Kötéllel kivezetik a ketrecből az oltárhoz, rituális nyilakkal lődözik, majd vagy normális nyilakkal vagy egy husánggal ölik meg.
3 nap 3 éjjel. A szertartáson szigorúan csak férfiak vehetnek részt, a medve húsából, véréből is csak ők fogyaszthatnak. Első éjjel küldik vissza a medvében lakozó istent, ez a Keo-Mante – kiszedik az agyát, a szemét és nyelvét, virágokat tesznek a helyébe. Első sorban az istennel teremtenek kapcsolatot, nem pedig az állat lelkével. Fő különbség például a finnugor népekkel, hogy nem az állat lelkét akarják megbékíteni, hanem az istenséget kiszabadítani.

Folyt.köv.

Fig 6 Bear (iyomante)

Forrás:
A. H. Savage Landor – Alone with the Hairy Ainu, 1893, London
Kindaichi-Yoshida – The Concepts behind the Ainu Bear Festival (Kumamatsuri), Southwestern Journal of Anthropology Vol. 5, No. 4 (Winter), pp. 345-350, 1949, University of Mexico

Ahogy az európaiak látták őket

Ezt a bejegyzést inkább csak érdekességnek szánom,  bár majd idővel lehet, hogy kibővítem.
Az európaiak már elég hamar, az 1560-as évek elején tudomást szereztek az akkori nevén Ezo/Yezo szigetén élő ainu nép létezéséről a portugál jezsuiták révén. (Nicolo Lancilotto) Beszámolóikban megemlítik a testi jellegzetességeiket, öltözködés módjukat, harci stílusukat. Az egyik ilyen levélben például azt írják, hogy olyan félelmet nem ismerő harcosok csatában, mint a germánok, s még a japánok is tartanak tőlük. Szeretik az erős italokat, egyetlen gyógymódjuk a sebek kezelésére a sós tengervíz. Nincs konkrét vallásuk, csak az éghez imádkoznak.
Nem minden esetben támaszkodtak saját tapasztalatokra, így a japán történetek miatt valamennyire félre értették a népet, szokásaikat. Későbbi kutatások során többet megismerve róluk természetesen más kép alakult ki róluk, nem furcsa szokásokkal rendelkező barbároknak, hanem a saját világukon belül civilizáltnak és tanultnak tekintették őket.

Ezt a videót mint egy átkötések szántam a modernebb korokhoz, mert tulajdonképpen ez is egy “hogyan látták őket a külföldiek forrás”. Ez egy 1919-es archív felvétel, amit a YWCA készített. Nagyon nem fűznék hozzá sokat, úgyis majd bővebben beszélek róla később.


Maga a film Japánnal foglalkozik, 04:00 percnél kezdődik az ő bemutatásuk, bár egy kis gépelési hibával, viszont a videó nagyon megkapó.  Tényleg érdemes megnézni mindenkinek.
Bepillantást nyerhetünk az akkori életük egy kis részletébe, láthatjuk a házaikat, jellegzetes ruházatukat is. A számukra nagyon fontos szertartás, az Iomante kezdete  is megjelenik.

Forrás:
Philip-Franz-von-Siebold-Stiftug Deutsches Institut für Japanstudies, Monographien 6 Josef Kreiner (ed. )European studies on Ainu language and culture München, Iudicium, 1993

Az ainu népről pár szóban

Ainu Elder, Hokkaido, Japan

Ainu vezető, Hokkaido

Mivel a szakdolgozatom az Ainu népességgel, kifejezettebben a vallásukkal foglalkozik, igyekszem ebben a témában alaposan elmélyedni. Első sorban a főtémámat szeretném kifejteni, viszont ha bármi olyannal találkozom, ami nem illeszthető bele a szakdolgozatomba, de érdekes a nép szempontjából, arról is írni fogok. Főleg régebbi könyveket használok, nem a mai lakosság a témám, ezek pedig az akkor még talán kevésbé “romlott” kultúrával foglalkoznak. Viszont a teljes kép érdekében aktualitás is előfordulhat.

Először is ejtenék néhány szót magukról az Ainukról, az (megmaradt) életterükről, származásukról.
Halászó, vadászó, gyűjtögető nép volt, számuk fogyatkozóban, korábbi életterük igencsak beszűkült. Honshu északi területeitől egészen a Kamcsatka-félszigetig, beleértve a  Kuril-szigeteket is és a Sahalin-szigetet is. A japán-orosz háború alatt a szigetekről Japánba deportálták őket Hokkaidora – akik ott maradtak, szláv neveket vettek fel, hogy elrejtsék származásukat.
Hokkaidon élt és él ma is a legnagyobb csoportjuk, habár már nem folytatják a törzsi hagyományaikat.
Pontosan a mai létszámukat nehéz meghatározni, mivel sokan házasodtak japánokkal, így értelemszerűen nem könnyű megállapítani, ki tartozik a “tisztavérű” ainusághoz. Emellett az ilyen esetben sokszor el is titkolják származásukat, hogy ne érje őket hátrányos megkülönböztetés. A hivatalos álláspont 25 000 főre becsüli, de nem hivatalos forrás szerint számuk akár 200 000 is lehet.

700px-Historical_expanse_of_the_Ainu.svg_

Antropológiailag protorassz, vagyis a rasszok szétválása előtti állapotot őrizték meg. Valószínűleg a szigeteffektus, az elzártság az oka. Nem japánok/mongoloidok, sűrű szőrzet jellemzi őket, hiányzik a mongolredő is. Magasabbak, erősebb felépítésűek, fehérebb a bőrük.  A koponyájuk erőteljesebb, az álluk is hegyesebb (kiugróbb). Hullámos, fekete haj az általános, de sötét barna, esetleg sötét vörös is előfordulhat(ott).  A gyerekeknek sokszor világosabb, s ahogy növekednek besötétedik.
Régészeti és antropológia vizsgálatokból, melyek során a fennmaradt fogakból vettek mintát, arra a következtetésre jutottak, hogy a neolitikus Joumon kor lakosságát az ő őseik adhatták, s nem azonosak a mai Japán fő lakosságával.

A Meiji restauráció fordulópont volt a történelmükben. Azzal, hogy Japán megnyitotta az ország kapuit, elengedhetetlenné vált a modernizáció, a nyugathoz való felcsatlakozás. “El kellett helyezniük magukat a világtérképen”, ezért pontosan meghatározták az utolsó kis szigetig is, mi tartozik Japán területéhez. Ekkor csatolták Ezo szigetét is az országhoz és átnevezték Hokkaidora.  Ennek több oka is lehet, egyrészt Oroszország miatt, másrészt a megélhetésüket elvesztő szamurájok számára biztosítottak új lehetőséget, és természetesen a gazdaság fejlődése miatt is.
Megkezdődik az úgy mond “észak modernizálása”. Ekkor körülbelül 17 000 ainu élt azon a területen, és 350 000 japánt költöztettek be. Igaz, hogy megkapták a japán állampolgárságot, viszont cserébe fel kellett hagyniuk az addigi életükkel, szokásaikkal.

  Fig 35 Ainu demonstration

Forrás:
A. H. Savage Landor – Alone with the Hairy Ainu, 1893, London
David Howell – The Meiji State and the Logic of Ainu ‘Protection’, In New Directions in the Study of Meiji Japan, edited by Helen Hardacre, 1997. p. 614
Kindaichi-Yoshida – The Concepts behind the Ainu Bear Festival (Kumamatsuri), Southwestern Journal of Anthropology Vol. 5, No. 4 (Winter), pp. 345-350, 1949, University of Mexico

Felhívnám a figyelmet, hogy ez egy kutatói blog. Ha egy cikk hiányosnak, töredékesnek bizonyulna, erre vezethető vissza. Ahogy haladok a munkámmal, olvasok, változtathatok, javíthatok egyes részeken.

A blog témája

Elsősorban kutatásmódszertannal foglalkozom ezen a blogon, téma szerint írás: vázlat, jegyzetek felhasználása, első verzió; nyitás – átmenetek, zárás.

Emellett a szakdolgozatom körüli anyaggyűjtéssel  is, témaként az Ainuk és medvekultuszokat választottam.  Bővebben: párhuzamot vonnék, összehasonlítanám az ainuk medvekultuszát egyéb, főleg nomád népek medvekultuszával. Kitekintve magára az ainu nép eredetére, szokásaira, s a medvekultusz eltérő változásaira az anyakontinensen (Ázsiában) és a Japán szigeten.

120706_ainu_blog